+36 70 408 9351 | info@holdtemplom.hu

A 39. hét üzenete: a nagy kaland

kaland1A héten Richard Bach, Illúziók című műve üzent neked. Üzenete: életed valódi tennivalója az utazás, a nagy kaland.

1997-ben került a kezembe ez a könyv, amelyről bízvást állíthatom, hogy életváltoztató hatása van. Életem mélypontjait sikerült a segítségével megérthetővé és átélhetővé tenni, mert megvilágította számomra, hogy semmit nem szabad túl komolyan venni; az élet sokkal könnyebb akkor, ha tudsz játszani és nevetni. 

Heti üzenetként folyamatosan a “kaland” szót súgták a fülembe, de a kaland furcsa dolog: néhány ember mindent megtenne azért, hogy kalandokban legyen része, néhányan pedig megtennének mindent, hogy semmiféle kalandban ne legyen részük, mert a kaland az, ami tökéletesen el tud téríteni a jól kitaposott és eltervezett utadról.

Éppen ezért ez a könyv sem “jön be” mindenkinek, mert amerikai módon fittyet hány a hagyományokra, átírja a szabályokat, még tiszteletlennek is tűnhet, mégis, ezzel gyógyít és nyit fel szemeket. És olyan bölcsesség árad belőle, ami – ha jól figyelsz – képes átírni az életed filmjét.

Hát akkor lássuk, hogy vajon mi köze a kalandoknak az életed boldogságához? Tulajdonképpen minden. Mert a kaland maga az élet.

Álljon itt a könyv bevezetője:

jungleriver“Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek. A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk – fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és gonoszak – fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte.

A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró áramlásnak, ezt tanulták születésük pillanatától. Végül azonban az egyik lény így szólt: „Elegem van már ebből a kapaszkodásból. Bár a saját szememmel nem tudok meggyőződni róla, de bízom benne, hogy a folyó tudja, hová folyik. Hagyom hát, hadd sodorjon magával az áramlás, és vigyen, ahová akar. Ha továbbra is itt kapaszkodom, belehalok az unalomba.”

A többi lény kinevette, és azt mondták: „Te bolond! Engedd csak el magad, és az áramlás, amelyet oly nagyra tartasz, majd jól megforgat, odavág, és úgy szétmorzsol a köveken, hogy abba hamarabb belehalsz, mint az unalomba!”

De a lény nem hallgatott rájuk, hanem elszántan elengedte, amibe addig kapaszkodott, mire valóban rögtön forogni, bukdácsolni kezdett, és az áramlás a kövekhez vagdalta. Ám a lény ennek ellenére sem kapaszkodott meg újra, az áramlás így egy idő múlva felemelte a folyómeder fenekéről, és többé már nem ütődött, zúzódott. Azok a lények pedig, akik a folyó alján éltek tovább, és nem ismerték a sodródót, így kiáltottak fel: „Lássatok csodát! Ugyanolyan lény, mint mi vagyunk, de ő repül! Íme, a Messiás, aki eljött, hogy mindnyájunkat megváltson!”

És a sodródó így szólott: „Dehogy vagyok én Messiás, vagy akkor ti is azok vagytok. A folyónak telik kedve benne, hogy felemeljen bennünket, hogy szabaddá tegyen, ha van merszünk hozzá, hogy elengedjük, amibe kapaszkodtunk. Valódi tennivalónk az utazás, a nagy kaland.”

De ők csak egyre azt kiáltozták: „Megváltó”, és továbbra is görcsösen kapaszkodtak a kövekbe, és a következő pillanatban a sodródó eltűnt a szemük elől, ők pedig ott maradtak, és legendákat találtak ki maguknak holmi Megváltóról.”

Kívánok neked olyan hetet, amikor izgalmas kalandokban lesz részed és rájössz, hogy van választásod életed legtöbb dolgában,

Áldással,

Luna

Megosztások:

1 válasz van a ehhez a bejegyzéshez: “A 39. hét üzenete: a nagy kaland”

Szerző: Gyöngyi - 24 szeptember 2015 Válasz

Köszönöm nagyon tetszett.

Minden vélemény számít!

Név


Hozzászólás