Talán mostanra összeszedtem a gondolataimat, hogy egyberakjam a mondatokat arról, hogy mit/miket is adott nekem az 1. spirál a képzésben. Az első gondolat az, hogy nyitottság. Erre eléggé szükségem is volt az életem számtalan területén. Nyitottabb lettem, de a visszaesések is megtapasztalhatók ám, mert ez egy bár felfelé vezető út, vannak benne azok a fránya kisebb lejtők. A következő gondolatom a tudatosság. Kezdem elhinni és megtapasztalni az erőmet, ami egy nagy kincs, csak fel kell ébreszteni magunkban. Másképp figyelem és élem át a körülöttem zajló eseményeket, tudatában vagyok és látom, miket is teszek vagy nem teszek. A gyógyuláshoz vezető út szerintem az, hogy először észrevesszük, hogy hol is lehetne másképp csinálni az eddigieknél. Azt nem tudom állítani, hogy minden egyes cselekedetem ezt tükrözi már, de az útra léptem, az tagadhatatlan. A képzés elején még leginkább csak testben voltam jelen, de kincs tündér ereje a tél során megtapasztaltatta velem, hogy le kell csupaszodnom, elhagyni az eddigi dolgaimat, hogy legyen helye az újaknak. A harmadik gondolatom pedig az, hogy jó és gyors és tapasztalatokban gazdag év van mögöttem. Nem állítom, hogy ez egy haverok-buli-fanta év is volt, mert nem, voltak elég erős mélyrepüléseim, dehát a gyógyulás alkalmasint fájdalmasabb, mint maga a “kór”, volt, hogy könyökömet törtem, hogy észrevegyek már egy helyzetet körülöttem, ami már a könyökömön jön ki, de ezek is mind kellettek ahhoz, ahol most vagyok. A képzést tehát ajánlom mindenkinek, akinek van vér a pucájában, hogy a saját kis álarca mögé nézzen és tudja levenni az útja során. Kitartást tanulónak és tanárnak is egyaránt a továbbiakhoz. áldás