Erre az időszakra vonatkozóan Avalon, az ősi birodalom küldött egy történetet. Üzenete: a láthatatlan világ csak arra vár, hogy felvedd vele a kapcsolatot, hogy csodákat küldhessen az életedbe.
A köd, ami az avaloni tündér birodalom sajátos kísérője, lassan oszlott csak fel a Glastonbury Tor, a tündérdomb körül, felfedve a domb zöldellő lankáit, melyek mintha egy ősi, alvó óriás hátát formáznák. Rozi először járt itt, mégis, úgy érezte, hogy ezer meg ezer éve ismeri ezt a tájat, az energiát, az illatokat. Olyan érzés töltötte el, mintha hazatért volna egy hosszú-hosszú utazásról.
Teljesen kimerítette energiáit a modern világ zaja, az állandó rohanás, az információ áradat. Már régen úgy érezte, hogy elszakadt saját magától, a lelke vágyaitól, és képtelen volt ezen változtatni. Kereste az útját, de egy elemésztő, belső fáradtság mindig megakadályozta azt, hogy érdemi változást tudjon elérni és napról napra csak tengődött a saját életében. Évek óta érezte a kimerültséget, a szürkeséget, ami elhomályosította a világot körülötte. A spiritualitás felé fordult, meditált, könyveket olvasott, de valami hiányzott. Egy mélyebb, zsigeribb kapcsolat a láthatatlan valósággal.
Aztán felfigyelt egy belső hívásra, mintha Őrangyala suttogott volna bátorítóan a fülébe egyik éjszaka, vagy talán álomban hallotta ezeket a szavakat? Avalon vár téged.
Fogalma sem volt, ki, vagy mi az az Avalon, de azt érezte, hogy szíve gyorsan dobogni kezd, mintha a reménytől megtáltosodott volna. Érezte, hogy megkapta azt az útmutatást, amire már régen várt.
Reggel, ahogy felkelt, rákeresett Avalonra, és megtalálta: Délnyugat-Angliában, Somerset megyében, egy Glastonbury nevű kisvároshoz kötődik ennek a misztikus birodalomnak a székhelye. Avalon az Almák Szigete, a gyógyulás, a béke és a túlvilág szimbóluma. Azt mondták, Avalon megnyitja a harmadik szemet, azt a belső látást, ami túlmutat a fizikai valóságon. Rozi pedig kétségbeesetten vágyott erre a tisztánlátásra, a saját életét illetően.
Ahogy lépdelt a tündérdombon, a Tor felé vezető ösvényen, az energia besűrűsödött, a szél pedig feltámadt. Varjak vitorláztak a vad szélben, mely mozgatta a füvet, a virágokat, és Rozi úgy érezte, a szél megtisztítja, lefúj róla mindent, ami rossz, ami lehúzta őt eddig, amit magával cipelt éveken át. A haja összeborzolódott, az arca kipirult és úgy érezte, hogy repül. Mintha egy másik valóságba érkezett volna, ahol minden könnyebb, minden fényesebb, ahol élhető az élet…
Lassan felért a domb tetejére. Olyan korán volt még, hogy egyedül volt a dombon, az égen még pislákoltak a csillagok és a hold is felfénylett, ahogy helyet adott a Napnak.
A Tor tetején, a Szent Mihály-toronynál állva, a táj úgy terült el előtte, mint egy smaragd takaró. A köd még megkapaszkodott a völgyben, de a Nap első sugarai áttörtek, aranyhidat építve a föld és az ég között. Ekkor vette észre őt.
Egy nő állt a torony árnyékában, sötét, mint az éjfél, mégis áttetsző, mint a hajnali köd. Hosszú, hollófekete haja a szélben táncolt, szemei pedig – ó, azok a szemek! – mélyek voltak, mint az óceán, és ragyogtak benne a csillagok. A tekintete áthatolt Rozin, mintha a lelkébe látna.
„Üdvözöllek, utazó” – hangja lágy volt, mégis visszhangzott a dombon, mint egy ősi ének. „Morgaine vagyok. Morgaine le Fey.”
Rozi lélegzete elakadt. A legenda, a boszorkány, a tündérkirálynő. Arthur király féltestvére. A leghíresebb, valaha élt varázsló asszony, Itt állt előtte, Avalon szívében.
„Érzem a vágyadat” – folytatta Morgaine, közelebb lépve. „A tisztánlátás utáni vágyat. A harmadik szem megnyitása nem csupán egy képesség, hanem egy felelősség. Látni fogod a szépséget és a fényt, de a sötétséget és az árnyékokat is. Készen állsz?”
Rozi habozás nélkül bólintott. „Készen állok.” Mindennél jobban vágyott arra, hogy az élete végre értelmet nyerjen, hogy hozzájárulhasson a Föld gyógyulásához, hogy hozzájuthasson elveszett képességeihez.
Morgaine mosolygott, halvány, titokzatos mosollyal. Kezét Rozi homlokához emelte, pontosan a két szemöldök közé. Rozi testén végigfutott egy bizsergés, mintha ezer apró csillag gyúlt volna ki benne. A levegő megtelt energiával, és a tündérdomb, a torony, és maga a Föld a lába alatt, mintha lüktetni kezdett volna.
Ekkor történt. Rozi szemei becsukódtak, de a belső látása élesebbé vált, mint valaha. Látta a Föld lüktető energiavonalait, ahogy folyóként szelik át a tájat. Látta a fák auráját, a kövek emlékeit, a levegőben táncoló szellemvilágot. A színek élénkebbé váltak, a hangok dallamosabbá, és minden rejtett réteg feltárult előtte. A harmadik szeme megnyílt. Látott mindent, a jót, a rosszat, a láthatatlan birodalmát, a múltat és az utakat, amerre a jövő vezethetett.
Morgaine Le Fey így szólt: „Ez az utad kezdete. Avalon nem csak ad, hanem meg is tisztít. Látni fogod a világot a maga teljességében, és ez arra ösztönöz, hogy cselekedj. Használd a látásodat a jóra, a gyógyításra, a harmónia megteremtésére.”
Rozi felnézett rá, szemei könnyesek voltak, de tekintete tisztább, mint valaha. Érezte, hogy az élete örökre megváltozott. Nem csak egy képességet kapott, hanem egy célt. Avalon nem csupán egy hely volt, hanem egy tudatosság, egy kegyelmi állapot, amely most benne élt.
Avaloni tartózkodása során Rozi megtapasztalta a csodákat. A kedves embereket, a tündérvilágot, egy olyan helyet, ahol a spiritualitás nem csak egy frázis volt, melyet hangoztattak, hanem amit éltek a mindennapokban az ott élő emberek.
Amikor Rozi hazatért Magyarországra, a megszokott környezet másnak tűnt. A város zaja, az emberek rohanása, a mindennapi gondok mind-mind új perspektívát kaptak. A harmadik szeme által látott energiák, a természet mélyebb összefüggései, a rejtett szépségek most már a mindennapjai részévé váltak.
Képes volt felismerni a harmóniát a káoszban, a reményt a kétségbeesésben. Nem sokkal később, egy váratlan találkozás során, rátalált a szerelem is. Egy társ érkezett az életébe, aki megértette az útját, és akivel együtt építhetett egy új, tudatos életet.
Ezzel együtt ráébredt valódi hivatására is: a gyógyításra és a fény közvetítésére. Az Avalonban kapott látásmód és energia segítette őt abban, hogy megtalálja élete értelmét, és végre átélje a valódi, mély boldogságot. Tudta, hogy Avalon hívása nem ért véget a Tor tetején, hanem most kezdődött el igazán, a lelke mélyén.
Ez a történet rólam szól, hiszen Avalon ereje nélkül még mindig nem találtam volna rá az utamra. Naponta hálát adok azért az energiáért, amit Avalon nekem ajándékozott, és nem vagyok ezzel egyedül. Avalon téged is hív és vár, hogy változtasson az életeden, hogy értelmet adjon a mindennapoknak.
Ha szeretnéd, te is kérheted Avalon erejét, hogy támogasson az életedben, ehhez kérlek gyújts egy lila gyertyát, és kérd a segítségét!
Az utolsó helyek kiadók az augusztusi utazásra. Most van itt az idő? Ha az Őrangyalod, vagy a Lelked azt mondja igen, akkor tartsd velünk. A következő utazás csak jövő nyáron lesz, de a világ olyan mértékben változik, hogy csak abban lehetünk biztosak, amit jelen pillanatban megélünk…
Klikk ide Avaloni utazás a jövő teremtés energiájában – Hold Templom
Kívánok neked olyan időszakot, amikor Avalon ereje veled van, és testedben-lelkedben érzed a támogatását,
Áldással, Luna
