Erre az időszakra vonatkozóan maga a Mikulás üzent neked. Az üzenete az, hogy te is megtalálhatod a Fényt és a Csodát, a legnagyobb sötétségben is. Lehet, hogy nem vagy már gyerek, de felnőttként is lehet tiszta és gyermeki a hited, és ez teremti meg a varázslatot…
Emlékszel arra, hogy gyerekkorunkban mennyivel könnyebben rá tudtunk hangolódni a mese és a csoda erejére? Álmodoztunk, gondolatban mindenhová is el tudtunk utazni. Játszottunk, úgy hittük, minden lehetséges és varázslatot láttunk ott, ahol a felnőttek csak a hétköznapi szürkeséget.
A Mikulás ünnep egyike ezeknek a mágikus történéseknek. Vissza tudsz emlékezni, mennyire féltél a hosszú szakállú, piros ruhás embertől, vagy éppen rajongtál érte, hiszen kaphattál tőle csokit, de virgácsot is…
Ahogy felnőttünk, a Mikulás már gyerekmesévé vált, ám én hiszem, hogy még mindig tartogat számunkra meglepetést. Mi van akkor, ha csak hívnunk kell a csodát és az eljön az életünkbe?
Én még mindig élénken emlékszem a gyerekkori Mikulás varázslataimra. December hatodikának hajnalán, amikor a város még álmosan pislogott, a gyerekkori otthonom ablakában mindig ott ragyogott a pár lakkcsizmám – én tettem ki még este, büszkén és izgatottan. A csizma igazán menő volt, fényes, csillogó, piros! Nem igazán a téli hidegre tervezték, folyton lefagyott benne a lábam, viszont nagyon csini volt. Minden évben, december ötödikén este az ujjaimmal végig simítottam a sima, fényes anyagát, „megvarázsoltam” és a szívem mélyén tudtam, hogy másnap reggel csoda fog történni.
Akkoriban a telek valahogy mások voltak – hidegebbek és sokkal, de sokkal hosszabbak, mint ahogy most érzékeljük. Gyerekként szinte véget nem érőnek tartottam őket. Mintha folyton sötét lett volna, végtelen, dermesztő éjszakákkal – a csillagok viszont sokkal közelebbinek tűntek. Emlékszem, mennyiszer dobáltam meg hógolyóval a telet, hogy tűnjön már el!
A Mikulás akkor érkezik, amikor befelé megyünk még javában a sötétségbe, hiszen csak december 21-én születik meg újra a fény.
A Mikulást váró éjszaka mindig hosszabbnak és sötétebbnek tűnt. Éberen hallgattam a ház neszeit, a szél zúgását, és elképzeltem, milyen lehet, amikor a Mikulás – vagy valami nála is titokzatosabb, ősi erő – végigjárja az utcákat, és varázslatot hoz minden ablakba.
December hatodikán reggel rohantam a piros csizmámért, és soha nem csalódtam: a csizmámban mindig ott lapult egy tábla csoki, néhány szem mogyoró, piros alma és mandarin, meg a kacsintós Mikulás csoki. Még most is érzem a csoki papír hűvös tapintását, a mandarin friss, édes illatát, ahogy betölti a szobát. Ez volt az én egyik titkos rituálém, az, hogy az üres csizma megtelik ajándékkal, csak mert várom. Ez megerősített abban, hogy ilyen dolgok léteznek, nem csak a mesékben. És minden évben megkaphatom. Talán ez volt az első varázslatom.
A gyerekek nem csak az édesség miatt várják a Mikulást, hanem ösztönösen érzik: ilyenkor valami különös, titkos erő mozdul meg a világban. Egyetlen éjszaka alatt valami megváltozik: a hétköznapok világából ünnep lesz. A gyerekek tudják, hogy létezik a varázslat.
A Mikulás alakja szintén varázslatos: egyszerre bőkezű püspök, pogány védelmező, mesealak és csodatévő, aki bizony „karmikusan” feljegyzi azért, hogy mit tettél egész évben. Az északi népek Odinja, a magyar falvak bőkezű asszonyai, a téli napforduló fényhozó rítusai mind-mind ugyanazt a varázslatot hordozzák: a sötétségben fényt, a hidegben melegséget, a bizonytalanságban bőséget teremteni.
Mikulás ünnepén visszautazhatsz a gyerekkorodba, ha szeretnél, és akárhány éves is vagy, kiteheted a cipődet az ablakba és várhatod a csodát. Tehetsz bele te is csokit, mogyorót, almát, mandarint – olyan apró ajándékokat, amik gyerekkorod örömét idézik. A lényeg az, hogy idézd fel és örülj neki! És máris megnyitottad az ajtódat a mágikus teremtésre…
A Mikulás nem csak történelmi alak vagy népi hagyomány – hanem minden, amit gyermekként tapasztalatként magunkhoz vettünk: az illatok, az ízek, az érintések, a titkos várakozás, és az a vágy, hogy a hosszú, hideg télben is megtaláljuk a fényt, a tél ajándékait. Minden piros csizma, minden apró ajándék a varázslat, a szeretet és a bőség üzenete.
Őrizd ezt a hagyományt, és add tovább – mert a valódi „Mikulás” benned él, minden nap, amikor örömet adsz másoknak.
Kevesen tudják, hogy a Mikulás alakjának egyik legősibb, legmisztikusabb forrása az északi népek főistene, Odin. Odin nemcsak a bölcsesség, a mágia és a költészet ura volt, hanem a téli napforduló, a legsötétebb éjszaka fényhozója is.
A régi legendák szerint Odin ilyenkor, a fény születése előtt, végigvágtatott az égen nyolclábú lován, Sleipniren, és ajándékokat, áldást, védelmet hozott az embereknek. A gyerekek szalmát, répát tettek ki az ablakba Odin lovának, cserébe pedig édességet, almát, diót találtak reggelente – pontosan úgy, ahogy mi is a csizmánkba rejtettük a titkos kívánságainkat.
Odin archetípusa a bölcs, fehér szakállú utazó, aki a sötétségben is fényt, tudást, bőséget ad. Ő volt az, aki a világok között járva összekötötte az embereket az istenekkel, a múltat a jövővel, a félelmet a reménnyel. Az ő alakja keveredett később Szent Miklós legendájával, majd a modern Mikulás figurájával.
A magyar népi mágia, a boszorkányos hagyomány is ismeri ezt a fényhozó, védelmező archetípust: a téli napforduló idején zajkeltéssel, dió- és almaosztással, és fénygyújtással űzték el a sötétséget, hívták vissza a napot.
A Mikulás, Odin, a magyar boszorkányok – mind ugyanazt tanítják: a leghosszabb, leghidegebb éjszakán is akkor születik meg a fény, ha hiszünk benne, ha együtt vagyunk, ha átadjuk egymásnak az örömöt, a szeretetet, a bőséget. Őrizd te is a varázslatot, és tanuld meg a gyerekektől a csodavárást! Ők megmutatják, hogy lehetséges!
Boldog Mikulás ünnepet kívánok hatalmas csodákkal,
Áldással, Luna
A Hold Templomban a Fény ünnepén is ezt az ősi varázst idézzük meg: együtt gyújtunk gyertyát, közösen végzünk csodaváró varázslatokat és meghívjuk az északi hagyomány fényhozó erejét, hogy a leghosszabb éjszaka után újra megszülessen bennünk a remény, a szeretet, a bőség. Itt tudsz bővebben olvasni róla: https://holdtemplom.hu/event/feny-unnep-december-21-15-19/)
