Ebben az időszakban a Fa Sárkányok üzentek neked. Üzenetük: azért jöttél erre a világra, hogy élj, ne csak vegetálj. Vedd a bátorságot az élethez.
Tudod, hogy holnaptól milyen színt kell viselned akkor, ha szerencsét szeretnél bevonzani magadnak? Smaragdzöldet, a Fa Sárkány színét, hiszen ahogy az újhold a Vízöntő jegyébe ér, szombaton, megkezdődik ennek a Mennyei Teremtménynek az éve.
A Fa Sárkányok csodálatos lények, évük utoljára 60 éve, 1964-ben volt. Hatalmas fejlődés, felfedezések, előrehaladás, életteliség az, amit hoz ez az év majd nekünk. A zöld a szívközpontunkkal is összekapcsol, ami felerősíti a szeretetet, az együttérzést és a gyógyulást a világban.
Ez a Sárkány kirobbanó, dinamikus energiát képvisel, így az Isteni Erők meg fognak mutatkozni a világban. Nemrégiben mozdult át a felkavaró Plútó bolygó a Vízöntő jegyébe, ami 20 év alatt ledönti majd az elöregedett struktúrákat, és ennek csodálatos nyitánya ez az év.
A Sárkányok soha nem lépnek be az életünkbe észrevétlenül: készülj olyan hónapokra, amikor az energia előrerepít, az isteni sorsod irányába. Ne állj ellen, ne kapaszkodj a régibe: a Sárkányok elvisznek a megfelelő utadra.
De talán össze vagy még zavarodva az új dolgokat illetően, vagy döntéseket kell hoznod, nem látsz tisztán. Sok lehetőség állhat előtted, de elképzelhető, hogy nem tudsz választani, vagy a félelmeid szűkítik be az utadat, és nem mersz nagyobb dolgokat választani, mint ami biztonságosnak tűnne számodra.
Pedig mélyen belül tudod és érzed, hogy azt szeretnéd választani, ami közelebb visz az Élethez, még ha az is a nehezebb út. Hiszen ha arra az útra gondolsz, melyre nem mersz rálépni, dübörögni kezd a szíved, talán a boldogságtól, talán a félelemtől, mert tudod: az vezet az Élet felé.
A Sárkányok szerint, ki más tudna jobban tanítani az Élet csodájáról, mint a vadvirágok?
Imádom a vadvirágokat. Szeretem azokat a virágokat is, amit más gyomnak tart. Soha nem értettem meg azt, hogy milyen jogon minősítünk egy virágot, egy állatot, egy népcsoportot „gyomnak”, „korcsnak”, míg kifinomultabb társaikat „fajtatisztának”. Hiszen, magyarként, még én sem tudom pontosan, milyen népek vére keveredik bennem, annyi hódítás történt, oly sok népcsoport telepedett már meg a hazánk területén, de én ezt végtelenül izgalmasnak találom.
Földanya mindenhová Életet teremt, a Föld, ahol élünk, az élet forrása. A romokat benövik a növények, ha egy pici mag leesik, az mindent megtesz, hogy kihajtson, hogy virágozzon, hogy megtapasztalja az élet erejét. Mi is ilyen magok vagyunk, csak éppen túl sokat gondolkodunk, mérlegelünk. Egy mag soha nem dönt úgy, hogy parlagon heverjen, mikor ki is virágozhat, mi viszont sokszor nem az életet választjuk, hanem valamiféle hideg, de biztonságosnak vélt szürkeséget. Minden biztosítva van számunkra, a meleg otthon, a villany, a víz, de mélyen belül mégis boldogtalanok vagyunk. Mert pont a kalandokra nem vállalkozunk, melyek az Élet fűszerei.
Igaz, ami igaz, hogy a vadvirágok, melyek a sziklák, kövek hasadékaiban nyílnak, számtalan kihívással szembesülnek, mely nem történne meg velük, ha csak parlagon hevernének. Ám ha egy pici magot befúj a szél egy olyan helyre, ahol van némi föld, és a mag nem sokat tétovázik; az Életet választja. Meggyökerezik, kihajt, és megtalálja útját a napfény felé. Ragyogó, aranyfényű aurától övezve feltárja kicsiny lényének hatalmasságát. Ő szégyentelenül éppoly hatalmas, akár a legfényesebb csillag.
Osho szavaival leírva: „ A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot. És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. Hosszú az út, és mindig biztonságosabb inkább el sem indulni rajta, mert az út ismeretlen, és semmit nem lehet garantálni.
Ezer és egy veszély leselkedik az úton; csapdák és kelepcék szegélyezik mindenfelé – a mag a kemény maghéjba rejtve biztonságban van. De most tesz egy próbát: összeszedi magát, ledobja magáról a biztonságot jelentő kemény burkot, és elindul.
A küzdelem azonnal elkezdődik: a kínlódás a talajjal, a kövekkel, a sziklákkal. És amilyen kemény volt a mag, olyan lágy lesz most a csíra, s a törékeny növényre ezerféle veszély leselkedik.
A mag eddig biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna – a csíra számára azonban rengeteg a veszély. De a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná “hová?” és “miért?” Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom, és ezért nekivág az útnak.
Ugyanilyen az ember útja is. Nagyon viszontagságos. Sok bátorság kell hozzá.”
Minden olyan alkalommal, amikor nehéz helyzetbe kerülünk, ott van előttünk a választás lehetősége: megsértődünk az Életre, vagy szembenézünk a kihívásokkal, és fejlődünk.
Ha megsértődünk az élet történéseire, akkor a parlangon heverést választjuk. Ha viszont felvesszük a kesztyűt, és úgy döntünk, hogy harcolunk az életünkért, akkor az Élet is ránk mosolyog majd, és erővel, kalandokkal ajándékoz meg.
A virágok megmutatja nekünk az utat, ahogy az Élet iránt érzett szerelmük kivezeti őket a sötétségből a fénybe. Nincs értelme az élet kihívásai ellen harcolni, vagy megpróbálni elkerülni, visszautasítani őket. A kihívások mindig ott vannak, és ha a mag virággá akar fejlődni, akkor keresztül kell jutni rajtuk. Legyen bátorságod virággá válni – azzá a virággá, amit a mag lehetősége rejt magában.
Mert bármi történik, mindig az Élet lesz az úr. És ez csodálatos.
Kívánok neked olyan időszakot, mikor veszed a bátorságot a Léthez, a fejlődéshez, amit a Mennyei Fa Sárkány hoz neked,
Áldással,
Luna
