Ebben az időszakban a bűntudat és az önmagad feletti ítélkezés negatív érzései kérik a figyelmedet – csak azért, hogy elhagyhassák az életedet.
Van olyan dolog az életedben, ami miatt bűntudatot érzel? A bűntudat az egyik legpusztítóbb érzés, amiben könnyen megrekedhetsz, de ez megállítja az életed áramlását.
Van-e olyan dolog az életed bármely területén, ami miatt megítéled önmagadat? Tudnod kell, hogy ennek elengedésével tudnak majd megtalálni a csodák.
Ha bármelyiket érzed most, akkor tudd, hogy mindkét dolog csak az ego „terméke”, ami elhiteti veled, hogy mindenható vagy. Elhiteti veled, hogy hatalmadban állt volna minden rosszat, amit tettél, minden rosszat, ami történt veled, megakadályozni.
Néhány vallás erre a tézisre még jobban ráerősít, hogy hatalma legyen a lelked felett. Pedig igazából eredendően és isteni módon ártatlan vagy – mindenben.
Mi mindannyian arra vágyunk, hogy jobbak legyünk, hogy jobban tudjunk szeretni, hogy tudatosabbak, hogy őszintébbek legyünk. De, amikor hibáinkért bűntudattal büntetjük magunkat, nagyon könnyen bezárkózhatunk a kétségbeesés és a reménytelenség börtönébe, ahonnan aztán nem vagyunk képesek tisztán látni sem önmagunkat, sem az egyes élethelyzeteket.
Te pont úgy vagy jó, ahogy vagy, és teljesen természetes, hogy időnként megbotlasz az úton. Csak arra figyelj, hogy tanulj ezekből a botlásokból, aztán menj tovább, és használd a leckét arra, hogy még egyszer ugyanezt a hibát ne kövesd el.
Osho kincset érő gondolatai:
A bűntudat az egoista elme része; nem spirituális. A vallások alaposan kihasználják, de semmi köze a spiritualitáshoz. A bűntudat egyszerűen azt mondja, hogy cselekedhettél volna másképpen. Ez egy ego-érzés; mintha nem lennél tehetetlen, mintha minden a markodban lenne.
De ha hagyjuk, hogy eluralkodjon rajtunk a bűnösség érzete, az olyan, mintha meghívót küldenénk egy migrénnek. Végül az önbizalomhiány és a hitványság érzéseinek önmarcangoló felhői közé kerülünk, ahonnan már semmi örömöt, semmi szépséget nem látunk meg az életben.
A jelen pillanat!… az „itt és most” egyszerre eltűnik, amint célokban kezdesz gondolkodni. Amint célorientált elméd felbukkan, azonnal elveszítesz minden kapcsolatot a Paradicsommal, amelyben vagy. A jelen pillanat visz leginkább közel a szabadsághoz: most azonnal felszabadít! Felejts el minden bűnt, és minden szenteskedést. Mindkettő hülyeség. Ez a kettő együtt, közös erővel rombolta le az emberiség minden örömét. A vétkező bűnösnek érzi magát, így elvész minden öröm az életéből. Hogyan élvezhetnéd az életet, ha folyton bűnösnek érzed magad? … ha állandóan a templomba jársz, hogy meggyónd, mi mindent tettél így vagy úgy rosszul? És rosszul, és rosszul, és rosszul… úgy tűnik, az egész életed csak bűnökből áll. Hogyan tudnál így felszabadultan élni? Ez lehetetlenné teszi minden örömödet. Elnehezülsz, és folyton a bűneid terhét cipeled. A bűnök rátelepszenek a mellkasodra, mint valami kőszikla, és összetörnek. Nem engednek táncolni. Hogyan táncolhatnál, ha bűnös vagy? Hogy tud a bűn táncolni? vagy dalolni? vagy szeretni? És egyáltalán hogyan élhetsz bűnösen? Így, ha azt gondolod, hogy valami rosszat tettél, akkor te bűnös vagy, melleden a sziklával fekszel, már nem is élsz, már a temetőben vagy.
Semmi sincs a markodban. Még te magad sem vagy a saját markodban. A dolgok megtörténnek, sokszor nem a cselekvés eredményei. Amint ezt megérted, eltűnik a bűntudat. Olykor sírhatsz és könnyezhetsz valami miatt, de mélyen belül tudod, hogy meg kellett történnie, mert tehetetlen vagy, egy nagyszerű teljesség része – és te csupán egy egészen apró rész vagy. Olyan ez, mint amikor egy levél az erős szél miatt lehullik a fáról. Ekkor a levél ezer és egy dolgot gondol: hogy lehetett volna úgy, és nem így; hogy ezt az elválást el lehetett volna kerülni. Mit tehetett a levél? Túl erős volt a szél.
A bűntudat azt a téves gondolatot ébreszti benned, hogy hatalmad van, hogy mindent meg tudsz tenni. A bűntudat az ego árnyéka. Nem tudtál változtatni a szituáción, és most bűntudatot érzel miatta. Ha mélyen beletekintesz, látni fogod, hogy tehetetlen voltál, és az egész élmény segít majd abban, hogy kevésbé legyél egoista.
Vajon mi miatt ítéled meg magad? Megítéled magad a külsőd miatt? Megítéled magad azért, mert nem vagy tökéletes? Esetleg azért, mert nem állsz úgy anyagilag, vagy társadalmilag, mint az ismerőseid? Naponta hányszor teszed ezt meg? Tudd, hogy ilyenkor lezárod azt az utat, melyen át isteni ajándékok érkezhetnének hozzád.
A tudatosság semmi nem ítél meg, ami létezik a Földön. Csak akkor kezdhetsz igazán élni, ha abbahagyod az önmagad feletti ítélkezést. Érdemes figyelni erre, és fülön csípni magad akkor, ha már megint kritikusan szemléled magad a tükörben, avagy ostorozod magad, hogy nem tudtál valamit megvalósítani. Én ilyenkor az Access Consciousness kérdéseihez szoktam fordulni, és addig kérdezem azt, hogy „mi kellene ahhoz, hogy ez megváltozzon?” amíg érzem a megkönnyebbülést. És már ezzel az egy kérdéssel is megnyitod a teret annak, hogy ajándék érkezzen az életedbe az Univerzumtól, ami megkönnyíti a helyzetet.
Ez az időszak azt kéri tőled, hogy szeresd magad, és engedd el mind a bűntudatot, mind az ítélkezést önmagad felett, s meglásd, az Univerzum kézbesíti neked az ajándékait.
Kívánok neked olyan időszakot, amikor szeretettel tudsz önmagadra nézni a tükörben,
Áldással,
Luna
