Ebben az időszakban, melyet a vizes Skorpió jegye ural, Tenger Ősanya üzent neked. Üzenete: megtisztítalak, áthangollak, felhozom a mélységből azt, amitől félsz, hogy gyógyulhasson benned. És mi más jelképezhetné a Skorpió jegyét, mint maga a vad, háborgó tenger…
Forró teát kortyolgatok az őszi zimankóban, a sötét, hűvös estében. Odakint már hullanak a levelek, a szél hideg és érzem benne a közelgő telet. Mégis, a szívemben ott ragyog Málta napfénye, a tenger sós illata, és az az aranyló idő, amelyet nemrégiben ezen a varázslatos szigeten éltem át egy olyan csoporttal, mely a Hold Templom közösségéhez tartozik.
Volt ezen az utazáson minden: napfény, mélység, szellemlények, kihívások, kalandok, szépség, fény és szívbéli kapcsolódások is. Málta szelleme, ez a varázsló dzsinn, kedves azzal, aki szereti, de aki nem tiszteli, annak kemény tanításokat ad. Mi kimondottan azért mentünk oda, hogy segítsen előre haladni az utunkon, és Málta rábólintott a kérésünkre. Mindenki arra számított, hogy laza, koktélozó, de azért spirituális túrában lesz része – de végül sokkal vadabb, mélyebb, beavató tapasztalásokat kaptunk.
Idén tavasszal jártam először Máltán. Azonnal beleszerettem ebbe a szigetbe – a napfénybe, a tenger sóillatú levegőjébe, a kőfalak melegébe, a sziget furcsaságába. Már akkor tudtam: ide egyszer vissza kell térnem, de nem egyedül, hanem egy csoporttal, hogy másokkal is megoszthassam ezt a varázslatot.
Málta sokkal több, mint egy mediterrán sziget – hatalmas mágikus erő hatja át. A csoport úgy indult útnak, hogy felkészültünk a kalandokra; éreztük, hogy lesz benne részünk bőven.
Volt olyan nap, amikor az eső szinte megállás nélkül esett, minden tervünk meghiúsult, mindenki bőrig ázott – ám rengeteg tanítás rejlett ebben. A sziget próbára tett bennünket, s arra tanított: a spirituális úton a csalódások, a nem teljesült kérések, a váratlan akadályok olyan tanítások, melyek formálnak bennünket. Megtanultuk, hogy az elengedés és a tisztulás nem csak szép szavak, melyeket mindenki előszeretettel hangoztat, hanem valódi, fizikai tapasztalás lehet; néha hagyni kell, hogy a víz ereje megtisztítson zivatar vagy váratlan nagy vízhullám formájában is.
Azért koktélt is ittunk, az egész csoport együtt nevetett, így dolgoztuk fel a nehézségeket. Fürödtünk gyönyörű, homokos strandon a naplementében, előtte speciális spirituális gyakorlattal elengedtük a korlátainkat. A sors sokszor újraírta az utazás forgatókönyvét, a kontroll elengedése és a türelem minden résztvevőnek nagy tanítás volt. A déli népek sokkal könnyebben veszik azt, ha valami nem igazodik az óra percmutatójához, csak vállat vonnak és Málta erre is megtanított bennünket. Szinte semmi nem történt időben: egy sofőr például muzulmán volt, és rendre később indultunk, míg ő az imaszőnyegén imádkozott az utcán, és meg kellett várnunk, míg visszatér.
Ősi emlékek jöttek fel bennünk a történelem előtt épült templomokban, melyek atlantiszi és még régebbi energiákat hordoztak; a meleg, aranyló napfényben fürdő kövek között sétálva, mintha leomlottak volna az idősíkok falai. Láttam magam előtt atlantiszi embereket fehér ruhában, ahogy békésen járkálnak és gyógyítanak bennünket. Egy másik templomban ott voltak velünk az Óriások, akik őrzik a Föld történetét.
Ám a legnagyobb tanítást a tenger és a delfinek adták a csoportnak.
A tenger az élet bölcsője, az örök visszatérés szimbóluma. Ő az anyaméh – a sós víz, amelyből hajdanán minden élet született. Amikor a parton állsz, a hullámok ritmusát figyeled, valójában a világ legrégebbi emlékét hallod.
A tenger mélye az ismeretlen, ahol minden lehetőség szunnyad. A sós víz – akár a magzatvíz – magába fogad, megtart, tisztít, átölel. A spirituális hagyományokban a tenger az istennő, a Nagy Anya, a végtelen lehetőségek, a tudattalan, a kollektív emlékezet szimbóluma. Ő az, aki mindent és mindenkit befogad, hogy új élettel ajándékozhassa meg.
A sós víz nemcsak a testet, de a lelket is megtisztítja. Amikor a tengerbe lépsz, valójában visszatérsz az eredethez, ahhoz a helyhez, ahol minden félelem, minden vágy, minden öröm és minden bánat feloldódhat. A tenger a határtalanság, ahol az ember elveszítheti a kontrollt, hogy megtalálja a valódi bizalmat – önmaga, az élet és a Mindenség iránt.
A programban szerepel delfinekkel való találkozás is, és én rögtön igent mondtam erre a különleges élményre, bár nagyon félek a mély víztől, de a delfinek hívása erősebb volt, mint a félelmem.
A delfinekkel való találkozás kétarcú tanítás volt. A delfin show alatt könnybe lábadt a szemem: Atlantisz és Lemúria magas rezgésű energiáját éreztem, mintha egy elveszett világ kapuja nyílt volna meg. Tudnod kell, hogy a delfinekkel ott gyönyörűen bánnak, ezért is választottam ezt a helyet – tanítanak róluk, a megmentésükről, családi életükről, és arról, hogyan lehetnek tisztábbak a tengerek, s a delfinek látható örömben élnek ott.
A vízben való találkozás a delfinekkel azonban félelmetes próba lett számomra. A sekély vízben való ismerkedést választottam, és azt hittem, hogy én csak fürdőzöm egy medencében és majd a delfinek odaúsznak hozzám, ám kiderült, hogy a „sekély víz” valójában egy bizonytalanul felerősített fém padka volt, melyet egy 6 méter mély medence falába fúrtak be, és volt egy pár méteres szakasz, ahol a létra és a padka között csak a mély víz volt, melyen át kellett jutnod, ha biztos talajt akartál érezni a lábad alatt.
Ott volt egy választásom, hogy bevállalom-e azt, hogy az egyik legnagyobb félelmemmel találkozom. Sok boszorkány hoz előző életeiből boszorkány sebeket, a tűztől vagy víztől, kimondottan a fulladástól való félelmet, hiszen sokszor vetettek alá vízpróbának, mielőtt megégettek bennünket. Nem engedtem meg a félelmemnek azt, hogy úrrá legyen rajtam, és elsőnek indultam neki. Bíznom kellett abban, hogy Málta tudja, hogyan adja át a tanításait és elengedtem a kontrollt.
A mélység arra tanított, hogy minden valódi változás előtt ott van az ismeretlen, a bizonytalan, az a sötét, “mély víz”, ahol szinte lehetetlen kapaszkodót találni. Amikor az ember életében új Valóság születik, amikor ismeretlen helyre érkezel az életedben, mindig van egy pillanat, amikor a régi már nem tart meg, az új még nem érkezett meg, és az ember szíve szinte kiugrik a helyéről. Ez a próbatétel – a káosz, az ijedtség, a pánik – valójában a születés kapuja. Ha mersz áthaladni rajta, a túloldalon ott vár a csoda, a találkozás az új önmagaddal, a valódi szabadság és öröm. És ezt kell megtanulnunk ezekben a nehezebb energetikájú években, mely a felemelkedéshez vezet.
Én is így léptem be a vízbe: remegve, de hittel telien. És valóban gyönyörű és páratlan élménnyé változott a tapasztalás. Mert mindig választhatod a félelmet, ám választhatod a szeretetet is, és azt az ősbizalmat, hogy az élet megtart téged, hogy mindig kapsz támogatást. És így is lett.
Kívánom neked azt, hogy félelem nélkül tudj előre haladni életed új szakaszába, áldással, Luna
S ha szeretnél egy hasonló, szív-közösség tagja lenni, ahol elfogadnak, és közben gyógyulsz és tanulsz is, várlak az őszi tanfolyamokon, személyesen vagy online. Gyere, várunk szeretettel! Egyik tanfolyamhoz sem kell előképzettség, csak a választásod, hogy eljössz. Minden mást megtanítok majd neked. Az Égiek most arra kértek fel, hogy rengeteg, különböző tudást osszak meg az emberekkel, hogy minden hozzám forduló tudjon biztosan és gyorsan előre haladni az életében.
KLIKK IDE a boszi tanfolyamért, ami nőknek szól és segít abban, hogy a női erőd és kisugárzásod növekedjen.
KLIKK IDE a SÁRKÁNY tanfolyamért, ahová férfi varázslókat is várok és ahol hatalmas erőt és varázserőt kapunk.
KLIKK IDE a JÓ KARMA tanfolyamért, ahová mindenkit várok, aki szeretne több boldogságot, szabadságot, jólétet megtapasztalni az életében.
