Erre az időszakra vonatkozóan a Bolond tarot kártya lap üzent neked.
Ki az, vagy milyen az, aki bolond? Az biztos, hogy más, mint a többi ember, lehet egy bohókás felelőtlen, ám lehet olyan, akire igaz a pszichiátriai diagnózis. A bolond mindenképpen kilóg a sorból, ezért a világ ragasztja rá ezt a cimkét; túl szabad, túl őszinte, túl merész, túl “más” a hétköznapi emberek szemében.
A Vízöntő az asztrológiában sokszor játssza el a Bolond szerepét, és a mostani időszakban olyan sok bolygó áll a Vízöntő jegyében, hogy mi is könnyen kontrollt veszíthetünk. Mivel a Kígyó évének utolsó heteiben járunk, így ez a kontrollvesztés kimondottan jót tesz nekünk. A Kígyó meg akarja mutatni nekünk azt, hogy életünk mely területein lenne jó változtatni, hogy a Ló éve, ami február közepén kezdődik, már új alapokon kezdjen el vágtázni velünk. Szóval érdemes elgondokodni azon, életed melyik területét próbálod erődön felül összetartani, ami már nagyon is szét akar esni, hogy végre be tudjon köszönteni számodra egy új és jobb időszak ezen a téren.
Erre az időszakra vonatkozóan a tarot Bolond kártyája üzent neked.
Van az a pillanat, amikor már nem az a kérdés, hogy készen állsz-e. Hanem az, hogy hajlandó vagy-e elhinni magadról, hogy lehetsz szabad és boldog. A tarotban ezt a pillanatot hívják úgy: a Bolond ugrása.
A Bolond nem buta. Nem felelőtlen. A Bolond az a rész benned, aki érzi, hogy a régi szabályok már nem határozhatják meg a jövődet, és ezért inkább vállalja az izgalmas bizonytalanságot, mint hogy tovább játssza a fullasztó biztosat. A Bolond lap összefügg a Vízöntő csillagjegyével, hiszen minden Vízöntő jegyűben ott munkálkodik az Uránusz bolygó, a kiszámíthatatlanság ura.
A Vízöntő energiája nem a „megszokott rendszer” energiája. A Vízöntő kívülről látja a rendszert és látja azt is, hol rekedt meg az energia, hogyan kellene másképpen csinálni a dolgokat – mi az, ami már kilóg a megszokott keretből.
A Bolond felteszi neked azt a kérdést: hol nem fér már bele a Lelked a jól bevált, megszokott keretbe? Hol építed az életedet a múlt dohos, ódon tégláira, figyelmen kívül hagyva a modern építőelemeket, vagyis az új lehetőségeket? Ha eddig nem működött valami, akkor nem kell még jobban erőltetni – új irányba kell elindulni.
Vivien nem panaszkodott drámaian. Inkább úgy beszélt, mintha egy gyönyörűen berendezett házban lakna, ahol minden a helyén van, csak épp nincs ablak, amin bejönne a levegő. A hétköznapjai jól teltek, jól játszotta a szerepeit, de belül folyton hallotta belső énjének a suttogását: élni akarok.
A sorselemzésen rögtön kihúzta a Bolond lapját, mint kulcslapot a problémájának a megoldására. Nem a felelőtlenséget sugallta neki ez a lap, hanem az életösztöne tiszta üzenete volt ez, hogy hozzon egy döntés, ami visszahozza őt az életbe, ami visszaadja a mozgásterét és a szabadságát.
A beszélgetés közben kiderült, hogy Vivien valójában nem a családjától vagy a munkájától fullad, hanem a saját belső szabályrendszerétől: attól a láthatatlan szerződéstől, hogy csak akkor lehet nyugodt, ha mindent kontrollál. A Bolond itt nem azt kérte tőle, hogy borítson fel mindent, hanem azt, hogy találjon egy olyan területet, ahol kockázat nélkül is gyakorolhatja a szabadságot.
A Bolond a tarotban nem “felelőtlent” jelent, hanem azt az embert, aki a küszöbön áll: ott, ahol a régi már szűk, az új még ismeretlen, és mégis meg kell tenni az első lépést ahhoz, hogy újra élőnek érezze magát.
A Bolond a kezdet lapja: a pillanat, amikor valaki azt mondja, “oké, nem várok tovább a tökéletes jelre”, és elindul. Nem azért, mert biztos benne, hogy jó az irány, hanem mert a szabadságvágy, a kíváncsiság és a belső igazság már erősebb benne, mint a félelem.
A képeken a Bolond gyakran egy szikla peremén áll, mert ez jelképezi: a következő lépése biztos, hogy nem a megszokott földre vezeti. A Bolond mégis mosolyog, mert hisz abban, hogy az élet megtartja — vagy legalábbis abban, hogy inkább vállalja a kockázatot, mint a lassú elsorvadást.
Viviennel megbeszéltük, hogy nem több időre van szüksége, hanem több ÉLETRE. Bevallotta, hogy hónapok óta nézi a rúdtánc oktatást, és minden alkalommal ugyanaz a gondolat állítja meg: „ez nem én vagyok.” Most először hajlandó volt másképp ránézni erre, s a benne élő Bolond elnevette magát. Mert a Bolond birodalma mindig ott kezdődik, ahol a személyiséged hatalma véget ér és a Lelked veszi át a stafétabotot.
A következő héten Vivien elment egy kezdő rúdtánc órára. Azt mondta, amikor belépett a terembe, olyan volt, mintha a szikla peremén állt volna: a régi énje a biztos talajon maradt volna, a teste viszont már meghozta a döntést. Az első percekben még szégyellte magát; „mit gondolnak rólam, biztosan tök öregnek látnak”, a „nem vagyok elég jó én ehhez…” — aztán a zene és a mozgás átvette a hatalmat felette úgy, hogy még a gondolatait is elfelejtette.
És itt történt meg a varázslat: Vivien most először nem teljesíteni akart, hanem jelen lenni és ez gyógyító hatással volt rá.
Amikor legközelebb találkoztunk, nem azt mondta, hogy „megváltozott az életem”. Azt mondta: „mintha visszakaptam volna önmagamat.” Végre kinyílt az ablak, amin át beáramlott a friss levegő. A tökéletesen megtervezett élete nem omlott össze — csak nyílt benne egy titkos ajtó, amin keresztül Vivien időről időre kisétálhatott a saját szabadságába.
A Bolond most hozzád is szól és megkérdezi tőled:
- Te kisétálsz-e néha-néha a saját szabadságodba a titkos ajtódon keresztül?
- Szeretnél visszatalálni az életbe?
- Hol kellene magadhoz ölelned az ismeretlen felszabadító erejét?
- Mi lenne az lépés, amivel most nem másnak, hanem magadnak felelnél meg?
A Bolond a való életben nem kér drámát, hanem egy apró, de őszinte lépést, ami közelebb visz a szabadsághoz.
Kívánok neked csodálatos szabadságot,
Áldással, Luna
Ha nálad is eljött az a pont, amikor már nem gondolkodni szeretnél, mit tegyél, hanem tenni is akarsz az életedért, és tiszta üzeneteket kapni a tarot kártyától, akkor várlak a tarot workshopon, ahol érthetően és használhatóan foglak megtanítani erre. KLIKK IDE a részletekért
