A boszorkányok idejét éljük novemberben. A november az elengedés ideje, így sokan nem szeretik az energiáját. Megosztó, mint maguk a boszorkányok…
A novembert az emberek csúnyának és félelmetesnek tartják, nem látják meg különös és mély szépségét, titokzatosságát. Ám a természet együtt mozog az évkerékkel, és tudja, hogy ez az időszak az áldással teli elengedésről szól. Egy fa nem panaszkodik azért, mert a levelei barnulni kezdenek, majd lehullanak a földre, hanem tudja, hogy itt az ideje a pihenésnek, a regenerálódásnak az aktivitás időszaka után.
Az emberek már nem mozognak együtt a természettel, hanem megpróbálnak egy biztonságosnak tartott világot kialakítani maguknak, de így magától az élettől fosztják meg magukat.
A boszorkányokat is csúnyának tartják. Mind láttunk már olyan ábrázolást, ahol a boszorkánynak zöld az arca, kócos a haja, fogatlanul, torz vigyorral, görnyedten, csoszogva jár, orra és álla deformált, kezei karmok. A boszorkányok „csúnyasága” annak az eredménye, hogy ezeket a nőket brutálisan megkínozták. Éjszaka hurcolták el őket, és olyan koszos börtönökbe vetették őket, ahol nem kaptak se enni, se inni, nem láttak az orruknál tovább a sötétségben. Ezeket a rémült, átlagos külsejű nőket olyan kamrákba vonszolták, ami tele volt kínzóeszközökkel, és addig gyötörték őket, amíg bármit bevallottak, csak hogy a fájdalom abbamaradjon. Aztán amikor bevallották a „bűneiket”, akkor végig hordozták őket a városon, immáron a „csúnya és őrült” formájukban, hogy bizonyítsák a külsejükkel is, hogy ezek a nők aztán a sötét erőkkel cimborálnak. Aztán változatos módon, a tömegek szórakoztatására kivégezték őket, tűzzel, vízzel vagy máshogy, vagyis megszabadították a lelküket a romlott testüktől.
Zöld volt ezeknek a nőknek az arca a szenvedéstől. Kócos volt a hajuk, hiszen tépték őket. Törött ujjaik karmoknak tűntek. Foguk alig maradt. Ez is volt a cél: hogy ne látszódjanak embernek, nehogy valaki együtt érezzen velük. És mégis: az emberek az boszorkányoktól félnek, nem pedig azoktól, akik ezt tették velük… Sokszor gondolom azt, hogy őrült világban élünk.
Nem csoda, hogy ha boszorkány vagy, akkor bizonyára van boszorkány sebed…A boszorkány seb nem csak a boszorkányok, hanem a gyógyítók, és más spirituális emberek kollektív lelki traumája. Ezeket hordozhatták az ősök, és átörökíthették ránk, avagy származhat előző életeinkből, amelyekben üldöztek minket.
Ennek a sebnek megnyilvánulása az a félelmünk, hogy a velünk született ajándékainkat – intuíciónkat, érzékiségünket, természetfeletti erőinket, mások majd érvénytelenítik, lekicsinylik és megszégyenítenek, vagy akár bántanak miattuk.
Ez egy olyan seb, amely abból ered, hogy azokat a nőket és férfiakat, akik gyógyítottak, és szolgálták az embereket, megkínozták és megölték azért, mert hitelesen fejezték ki a lényüket és az igazságukat, így politikai, vallási és szexuális fenyegetést is jelentettek.
Ám ezek a Nők és Férfiak ugyanolyanok voltak, mint mi. Olyan nők, akiknek történetesen túl vörös volt a hajuk, akik túl szexisek voltak, túl hangosan nevettek, akik összhangban voltak a természettel és a Holddal, akiket túl érzelmesnek tartottak, vagy éppen csak nem tetszettek a szomszédnak.
Lehet, hogy olyan energia sugárzott belőlük, ami elcsábította a férfiakat, lehet, hogy túl sok minden volt bennük, amit irigyelni lehetett azoknak, akik átlagos képességekkel születtek.
A boszorkány seb tudat alatt nehezíti meg az életünket. Ha megpróbálunk tanítani, gyógyítani, szolgálni, megosztani másokkal lelki ajándékainkat, tapasztalhatunk félelmet, ellenállást magunkban. Irracionális félelmeink is lehetnek, hogy mi soha nem hibázhatunk, mert rettenetes következményei lennének ennek, félhetünk a láncoktól, a tűztől és a víztől.
Lehet, hogy túl erős a szexuális kisugárzásunk, de nem hagyjuk érvényesülni, mert félünk az ezzel kapcsolatos hatalomtól és a büntetéstől, és inkább apácaként élünk.
Rettegünk felhívni magunkra a figyelmet, bujkálunk, elvegyülünk, hogy ne tudjanak rólunk mások semmit, holott csodálatos a belső világunk. Félhetünk attól is akár, ha váratlanul becsöngetnek hozzánk, és talán az egész életünket kontroll alatt tartjuk.
Lehet, hogy mások egész arzenál videót és selfie-t tesznek fel magukról a közösségi médiában, de mi ösztönösen ellenállunk ennek – újra csak félünk, hogy meglátnak minket.
A generációs vagy előző életbeli boszorkány sebünk még mindig él bennünk, mélyen, vészjeleket sugározva magából.
Néhányunk számára még az önmagunkban és az intuíciónkban való bizalom egyszerű cselekedete sem érződik biztonságosnak, és inkább a logikára és az értelemre hagyatkozunk, mert a tudásunkkal, mágiánkkal és az Univerzum erejével összhangban való élet tudat alatt kapcsolódik a félelem érzéséhez.
Sok boszorkány teszi be magát egy dobozba, hogy ne lássák, ne hallják, ne érzékeljék a valódi lényét.
A boszorkány seb fizikai tünetekben is megnyilvánulhat. Lehetnek torokproblémáid, tüdővel és légzéssel kapcsolatos gondjaid, mintha „fojtogatnának”. Lehet, hogy nem mersz mások előtt őszintén beszélni, vagy ha erre kerülne a sor, előtte berekedsz. Ez mind arról szól, hogy a torokcsakrádban és a szívcsakrában tárolod azokat az emlékeket, amikor büntettek azért, mert szabadon merted kifejezni magad.
Mik lehetnek a boszorkány seb tünetei?
o tökéletesség és kontroll mániás vagy
o nem szeretsz magadról beszélni
o másokat hallgatsz inkább passzívan, értő figyelemmel
o nem mered kifejezni a másoktól eltérő véleményedet
o bujkálsz az emberek elől, akár semleges színű ruhákban
o gyűlölöd, ha rád irányul a figyelem
o tudat alatt, alaptalanul, csalónak és szélhámosnak tartod magad
o nagyon félsz mindenféle kritikától
o félsz attól, hogy megszégyenítenek, és néha álmodsz is hasonló helyzetekről
o görcsösen ragaszkodsz az anyagi biztonsághoz, amit talán egyedül teremtesz meg
o nem mersz hallgatni az intuíciódra
o félsz a fulladástól, a víztől
o rettegsz a tűztől
o félsz a hatalomtól, de lázadsz is ellene
Akiben munkálkodik a boszorkány seb, az csendben végzi a spirituális tevékenységét, és nem mondja el senkinek talán, hogy miben hisz. Ám korlátok között él, és nagyon hiányzik számára az, hogy felszabadult legyen, hogy egy olyan világban élhessen, ahol nem kell többé félni. Az elbújás visszatartja őt a valódi fizikai, érzelmi és lelki bőségtől, gazdagságtól, egészségtől és szabadságtól.
Itt az ideje elengedni mindezt, a novemberi levélhullás idején odaadni ezt a sebet Földanyának gyógyításra.
Íme, elindult az elengedés időszaka
amikor Földanya megmutatja nekünk, hogy kell ezt csinálni.
Engedd el,
szabadítsd ki magad,
rázd le magadról,
dobd el magadtól,
adj utat az újnak.
Teremts teret az új gondolatoknak, új ötleteknek,új kalandoknak, új kapcsolatoknak, úgy, hogy ledobod magadról a holt terhet, amit cipelsz, már olyan régóta.
És ha már újjászületsz és megújulsz, akkor rúgd el magadtól a szorongásokat is,
hadd csatlakozzon az elengedettekhez.
S engedd velük el a kétségeket, a félelmeket, a már nem működő hitrendszereket, a keserűséget, a bántalmazások emlékét, melyek elhomályosítják a szépségedet.
Légy most bátor drágám,
Ne félj attól, hogy csupasz leszel, ahogy a halott leveleidet lefújja rólad a szél, pont, mint a fákról.
Földanya sem szégyenkezik emiatt.
Figyelj, és tanulj.
Kívánok neked olyan időszakot, amikor gyógyulni tud a lelked,
Áldással, Luna
És ha segíthetek neked ebben, akkor vár a Boszorkány Iskola, ahol az egy év alatt a boszorkány sebed lehet, hogy beforr, de lehet, hogy ennél sokkal többet kapsz a Hold Istennőjétől…
