Október végére vonatkozóan az avaloni Tó Hölgye üzent neked. Üzenete pedig a személyes erődre való rátalálásról szól.
Hasonló ez a helyzet a te életedben, mint a régi történet, mely Arthur királyról, a Tó hölgyéről és a mágikus kardról, az Excaliburról szól…
A kelta Arthur király, a tiszta, jóságos szent király kardja volt az Excalibur nevezetű mágikus fegyver, amit a Tó Hölgye, a fényes és boszorkányos Viviane adott Arthurnak. Az Excalibur legyőzhetetlenné tette a királyt. Hiába sebezték meg őt, a sebek gyorsan, maguktól begyógyultak. A mágia a kard hüvelyében lakozott, amire a Tó Hölgyei bocsátottak varázslatot. Kilenc asszony, kilenc papnő, varázslónő, gyógyító, akik az Istennő földi képviselőiként működtek.
Avalon az ősi időkben sziget volt, a tenger választotta el a szárazföldtől, a tenger, ami már visszahúzódott, ahogy Avalon szigete is eltűnt egy másik dimenzióban, ahová csak néha-néha, meghatározott térben és mágikus időben tartózkodva juthatunk el.
Amikor még tenger mosta Avalon szigetének partjait, akkor még élt az ősi természeti mágia. Beszéltek az állatok, a kövek, hallottuk a természet szavát, s a tündérek, a föld lényei is láthatóan közöttünk éltek.
Az Excaliburt, a kardot megszerezni nem volt könnyű; egy hatalmas sziklába állította az Istennő, és csak az igazi tulajdonosa, Arthur húzhatta azt ki onnan. Bár sokan próbálkoztak vele – mindhiába.
Miután a kard eljutott Arthurhoz, a királlyal egyezséget kötött Viviane, a Tó Hölgye, hogy csak addig lesz legyőzhetetlen, amíg az ősi pogány vallás megtartását vállalja. Felesége, a kereszténységben felnőtt Guinevere viszont ostorozta őt gyermektelensége miatt, amit szerinte az okozott, hogy Arthur az „ördögi vallás” híve volt. Guinevere szerint ezért büntette őket Isten ezzel a csapással.
Guinevere kérésére, a családi béke megőrzése érdekében Arthur végül áttért a keresztény hitre.
Ezzel viszont megszegte a Viviane-nel kötött megállapodást, a Tó Hölgye visszavonta a védelmet a kardról és Arthurról is, aki végül saját törvénytelen fia keze által esett el a camlann-i csatában.
Arthurt végül, súlyos sebesülésekkel, melyek nem tudtak már begyógyulni, Avalon szigetére vitték a Tó Hölgyei, és ott pihen addig békésen, amíg el nem érkezik a földre egy olyan világ, ahol újra a tisztaság uralkodik, a szent királyság időszaka jön újra el, a manipulatív politika helyet. A kard pedig visszakerült az Istennőhöz, mert bedobták az Avalon szigetét körülölelő tóba. Ahogy a kard a tó felszínét érintette, egy női kéz nyúlt ki érte, és a víz alá húzta azt, elfogadva az áldozatot.
A kardot csak Arthur tudta kihúzni a kőből, mert ez az ő életfeladatának szimbóluma volt. Addig birtokolhatta, és volt sikeres, amíg ragaszkodott az életfeladatához. De egy teljesen más életfeladattal bíró egyén másik útra térítette, ami nem volt az övé – így bukott el Arthur.
Ó, mennyiszer történik ez velünk, hogy más mondja meg, hogy mit kell tennünk, avagy várunk más véleményére, tanácsára, esetleg kényszerítésére, ahelyett, hogy a saját utunkat járnánk.
A te kardod, a te boldog, sikeres és szerencsés életednek a záloga az, amit csak te tudsz kihúzni a sziklából, más hiába is próbálkozik vele.
Mert ha nem vagy mindezen pozitív dolgok birtokában, akkor lehetséges, hogy más kardját fogod… és nem érted, miért nem tudod használni. Esetleg más ajánlotta neked, hogy ez biztosan jó lesz, ha elég ideig erőlködsz vele, egy napon a tiéd lesz. Lehet, hogy egy családi mintát követsz. Te pedig tudod, érzed, hogy nem jó az út, nem erre kell menned, de talán fáradt vagy már mást választani, esetleg a félelmeid hangjára figyelsz.
Az életfeladatod felvállalása adja meg a mágikus védelmet számodra – ez adja meg a hosszú, boldog, tevékeny és sikeres életet.
És bizony – ha valóban az életfeladatod útján jársz – a kellő bevétel sem várat magára sokáig, hiszen a pénz az örömet követi. De a pénzt önmagában sokszor nem követi az öröm… a Pénz egy olyan entitás, akinek megvannak a saját szabályai. Az öröm, a boldogság egyike ezeknek.
Kérlek, ne hagyd, hogy lebeszéljenek róla mások, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy téged miért küldtek ide. Mindenki csak a saját feladatát láthatja át. Ha valaki nagyon el akar téríteni egy másik embert az Igazi Útjáról, annak a saját útja felvállalásával vannak gondjai, vagy már régen lemondott mindenről.
Sokan gondolják azt, hogy nem mindenki találhat rá az Excaliburra. Pedig a tiéd is ott várakozik, arra várva, hogy végre kézbe vedd. És időd van rá bőven, teljesen mindegy, hány éves vagy most.
Ahogy Richard Bach, a nagy spirituális tanító írja: „Íme próbája annak, hogy földi küldetésed véget ért-e már: Ha élsz: még nem.”
Azt kívánom neked, hogy találd meg mielőbb azt az utat, ami boldogabbá, sikeresebbé, szerencsésebbé és gazdagabbá teszi az életedet minden szinten,
Áldással,
Luna
