Első mágikus teremtésem 11 éves koromban történt, pont, mint amilyen életkorban Harry Pottert is felvették a Roxfortba…Hogyan is történt ez?
Tehát, 11 éves koromban, egy „jobb” környékről költöztünk el egy újonnan épült, külvárosi lakótelepre. Az előző lakhelyemen sok időt töltöttem a nagyszüleimmel, ez volt az én napközim, mert a szüleim sokat dolgoztak. Az ő lakásukban olvastam délutánonként a Verne és a Jókai könyveket, ebéd után, egy óriáskifli társaságában, miközben nagypapám pipázva fejtette a keresztrejtvényt, nagymamám pedig szundikált. Béke és nyugalom volt körülöttem.
Ám a költözésünk után megváltozott az idilli helyzet. A patinás épületben helyet foglaló, hatalmas gesztenyefákkal és kedves tanárokkal, jó tanuló gyerekekkel teli nyugodt iskolából és a gondoskodó „otthoni napköziből” bekerültem egy modern panel épületbe, a lakótelep közepén, ahová válogatás nélkül, minden gyereket felvettek. Mivel így a nagyszüleim is messzebb voltak már, be kellett iratkoznom az iskola hagyományos napközijébe is, ahol belekóstoltam az élet kevésbé napos részébe.
Az iskolában én lettem az egyik legjobb tanuló, nem mintha tényleg megérdemeltem volna ezt a címet, csak azt szoktam meg otthon, hogy tanulni kell, ha már az ember iskolába jár. A tanárok istenítettek, hiszen velem lehetett példát mutatni, ám a többi gyerek csak azt látta, hogy engem kiemelnek, és ez nem tetszett nekik. Ezt legtöbbször a napköziben juttatták kifejezésre ezek a vad és neveletlen kölykök, akik nem válogattak az eszközökben más gyerekek kínzása terén, miközben az öreg, süket napközis tanárnő elnézően mosolygott; talán nem is mert közbeavatkozni. A boszorkány gyerekek eleve is idegesítik a muglikat, mert annyira mások, mint ők.
Introvertált gyerekként én nem is beszéltem otthon erről, szégyelltem azt, hogy ilyen helyzetbe kerültem.
Aztán, a tanárok unszolására részt vettem az iskolai kimittudon ének kategóriában, és végül a kerületi versenyen nyertem ezüstérmet, majd felfedeztem egy tagfelvételről szóló apróhirdetést, amit a Rádió Gyerekkórusa adott fel. Varázslatos gyorsasággal fel is vettek oda, így a következő évben már ott kezdhettem el az iskolát. Más világ tárult fel előttem: a jó iskola mellett a kóruspróbák, a művészi környezet, és az állandó utazgatás, vidéki és külföldi turnék izgalma került be az életembe, miközben a Rádió Pagodájában ehettem a vajas stanglit ismert színészek társaságában. Bizony, kikerültem a durva környezetből, és mekkorát ugrottam!
Sokáig úgy hittem, hogy a Sors dobált engem ide-oda, de amióta a mágia ösvényére kerültem, rájöttem, hogy ez nem a Sors volt, hanem én magam.
Ha boszorkány vér folyik benned, s mivel ezeket a sorokat olvasod, biztos vagyok benne, hogy ez így van, vannak különleges képességeid, melyeket bevetsz akkor, ha nehéz helyzetbe kerülsz, és ha a helyzet IGAZÁN gázossá válik, akkor teremtesz valamit, ami kihúz a pácból.
Lehet, hogy tagadod a képességeid meglétét, de tedd a kezedet a szívedre:
- Úsztál-e már meg helyzeteket, amibe más belebukott?
- Volt-e már olyan szerencséd, amiben másnak nem lehetett része?
- Meg tudtál-e valósítani már olyan teremtést, amit látva mások csak hápogtak?
- Irigyek-e rád az emberek valamiért, amiben te több vagy, vagy más vagy, mint ők?
Lusta boszorkányok vagyunk: valóban megvárjuk sokszor, míg lemegyünk a gödör aljára, ott cidrizünk a sötétben egy ideig, aztán bedobunk valami láthatatlan varázslatot, amitől a gödör feldob minket a felszínre, nem, hogy csak a felszínre, hanem valami igazán tuti helyre, és a többiek csak néznek: hogy neked milyen szerencséd van! Pedig ez nem szerencse…. hanem mágikus teremtés.
De miért várjuk meg, míg lemegyünk a gödör aljára? Miért nem formáljuk úgy az életünket, hogy az a gödör messze kerüljön tőlünk? A hitrendszerünk és a neveltetésünk, a generációs mintáink akadályoznak meg abban, hogy olyan életet éljünk, amiben a „gödör” csak nagyon ritkán szerepel.
Minden mágikus teremtéshez, ha azt akarjuk, hogy az „tuti” legyen, először is egy nehéz és mély látogatást kell tennünk a tudatalattinkba. Hiába akarjuk a lottó ötöst megteremteni, hogy minden gondunk megoldódjon, ha olyan családból jöttünk, amiben generációk óta a „nincs pénz” a minta, ezt szinte lehetetlen megtenni. Először ezekkel a mintákkal kell dolgozni, feloldani, felülírni, megbocsátani, elszakadni tőlük, új valóságot teremteni, és csiribú-csiribá, a pénz elkezd áramolni hozzánk. Ez igaz minden egyes életterületünkre.
S ha ezt a „nagytakarítást” kombináljuk a mágia eszközeivel, akkor hatalmasat ugorhatunk a csodák teremtése felé.
Az égbe szálló Sárkány évében járunk, és a Sárkány hatalmas ereje minket is arra hív, hogy álljunk bele az erőnkbe, hogy tudjunk szállni vele, s ekkor csodálatos lehetőségekkel találkozhatunk. Ha ezt nem tesszük meg, akkor itt a földön hihetetlenül nehéz energiákkal szembesülhetünk. Szállj a Sárkánnyal, nyílj ki és teremts, támaszkodj az erődre, és megérkeznek életedbe idén a Csodák.
Kívánok neked olyan időszakot, amikor rengeteg ragyogó lehetőség kopogtat az ajtódon,
Áldással, Luna
S ha szeretnél meghívót kapni Roxfortba, akkor hívlak téged egy olyan tanfolyamra, ahol megtanulhatod a mágikus teremtést folyamatát, az alapoktól kezdve, továbbá átírjuk a korlátozó mintáinkat. KLIKK IDE
