A heti gondolkodnivaló: a bűntudat. Van olyan dolog az életedben, ami miatt bűntudatot érzel? A bűntudat az egyik legpusztítóbb érzés, amiben könnyen megrekedhetsz.
Ha ezt érzed, akkor tudd, hogy mindez csak az ego „terméke”, ami elhiteti Veled, hogy mindenható vagy. Elhiteti Veled, hogy hatalmadban állt volna minden rosszat, amit tettél, minden rosszat, ami történt Veled, megakadályozni.
Néhány vallás erre még jobban ráerősít, hogy hatalma legyen a lelked felett. Pedig igazából eredendően és isteni módon ártatlan vagy – mindenben.
Mi mindannyian arra vágyunk, hogy jobbak legyünk, hogy jobban tudjunk szeretni, hogy tudatosabbak, hogy őszintébbek legyünk. De amikor hibáinkért bűntudattal büntetjük magunkat, nagyon könnyen bezárkózhatunk a kétségbeesés és a reménytelenség börtönébe, ahonnan aztán nem vagyunk képesek tisztán látni sem önmagunkat, sem az egyes élethelyzeteket.
Te pont úgy vagy jó, ahogy vagy, és teljesen természetes, hogy időnként megbotlasz az úton. Csak arra figyelj, hogy tanulj ezekből a botlásokból, aztán menj tovább, és használd a leckét arra, hogy még egyszer ugyanezt a hibát ne kövesd el.
Osho kincset érő gondolatai:
A bűntudat az egoista elme része; nem spirituális. A vallások alaposan kihasználják, de semmi köze a spiritualitáshoz. A bűntudat egyszerűen azt mondja, hogy cselekedhettél volna másképpen. Ez egy ego-érzés; mintha nem lennél tehetetlen, mintha minden a markodban lenne.
De ha hagyjuk, hogy eluralkodjon rajtunk a bűnösség érzete, az olyan, mintha meghívót küldenénk egy migrénnek. Végül az önbizalomhiány és a hitványság érzéseinek önmarcangoló felhői közé kerülünk, ahonnan már semmi örömöt, semmi szépséget nem látunk meg az életben.
A jelen pillanat!… az „itt és most” egyszerre eltűnik, amint célokban kezdesz gondolkodni. Amint célorientált elméd felbukkan, azonnal elveszítesz minden kapcsolatot a Paradicsommal, amelyben vagy. A jelen pillanat visz leginkább közel a szabadsághoz: most azonnal felszabadít! Felejts el minden bűnt, és minden szenteskedést. Mindkettő hülyeség. Ez a kettő együtt, közös erővel rombolta le az emberiség minden örömét. A vétkező bűnösnek érzi magát, így elvész minden öröm az életéből. Hogyan élvezhetnéd az életet, ha folyton bűnösnek érzed magad? … ha állandóan a templomba jársz, hogy meggyónd, mi mindent tettél így vagy úgy rosszul? És rosszul, és rosszul, és rosszul… úgy tűnik, az egész életed csak bűnökből áll. Hogyan tudnál így felszabadultan élni? Ez lehetetlenné teszi minden örömödet. Elnehezülsz, és folyton a bűneid terhét cipeled. A bűnök rátelepszenek a mellkasodra, mint valami kőszikla, és összetörnek. Nem engednek táncolni. Hogyan táncolhatnál, ha bűnös vagy? Hogy tud a bűn táncolni? vagy dalolni? vagy szeretni? És egyáltalán hogyan élhetsz bűnösen? Így ha azt gondolod, hogy valami rosszat tettél, akkor te bűnös vagy, melleden a sziklával fekszel, már nem is élsz, már a temetőben vagy.
Semmi sincs a markodban. Még te magad sem vagy a saját markodban. A dolgok megtörténnek, nem cselekvés eredményei. Amint ezt megérted, eltűnik a bűntudat. Olykor sírhatsz és könnyezhetsz valami miatt, de mélyen belül tudod, hogy meg kellett történnie, mert tehetetlen vagy, egy nagyszerű teljesség része – és te csupán egy egészen apró rész vagy. Olyan ez, mint amikor egy levél az erős szél miatt lehullik a fáról. Ekkor a levél ezer és egy dolgot gondol: hogy lehetett volna úgy, és nem így; hogy ezt az elválást el lehetett volna kerülni. Mit tehetett a levél? Túl erős volt a szél.
A bűntudat azt a téves gondolatot ébreszti benned, hogy hatalmad van, hogy mindent meg tudsz tenni. A bűntudat az ego árnyéka. Nem tudtál változtatni a szituáción, és most bűntudatot érzel miatta. Ha mélyen beletekintesz, látni fogod, hogy tehetetlen voltál, és az egész élmény segít majd abban, hogy kevésbé legyél egoista.
