A februári időszakra vonatkozóan az Égi és a Földi Fény üzent neked. Üzenete: életedben eljött a gyógyulás, a tisztulás és az új kezdetek ideje.
Február 1-én köszöntött be Imbolc ünnepe, a Nap ereje újjászületett az életünkben. Mostantól észrevehetően hosszabbodnak majd a napok, fényesebbek lesznek a nappalok, és mi is kezdünk kifelé fordulni.
Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe is ez, a gyertyaszentelésé, a fény megáldásáé. A medvék kibújtak a barlangból, nem látták már meg az árnyékukat és nem is mentek vissza – a Nap valóban átvette az uralmat a sötétség felett.
Ám nem csak a földi, hanem az égi Fény is üzent most nekünk, ráírva üzenetét a csillagos égre.
Biztosan te is hallottál az üstökösről, ami most közel került a Földhöz. Nincs neve, csak kódszáma, és azt mondják róla, hogy ötvenezer évente kerüli meg a Napot. A számítások szerint február első hetében van a legközelebb a Földhöz, jelenleg 44 millió kilométerre van a bolygónktól. Az üstökösök feltűnése mindig változást hoz a földi eseményekben, a földi tudatosságban.
Ez az Égi Fény arra emlékeztet bennünket, hogy eljött a bolygónk számára is egy új kezdet, a gyógyulás és a tisztulás.
Az üstökösök olyan naprendszerbeli égitestek, amely a Nap körül, általában elnyújtott pályán keringenek, és a Nap közelébe érve jellegzetes csóvát „növesztenek”. Maguk az üstökösmagok pedig összekapcsolódó jégből, porból és szikladarabokból állnak.
A ZTF üstökösnek zölden ragyog a feje, míg a csóvája fehér. Azt tartják róla, hogy ő az „Üzenet a palackban”. Egy olyan üzenet, mely a Kozmoszból érkezett hozzánk, és ami mind a Föld, mind pedig az emberek életében új kezdetet jelent.
Az Üstökös sok üzenetet és kódot ad át nekünk, tudatosan és tudat alatt is. Érzékelhetsz furcsa álmokat, különös helyeken barangolhatsz álmodban. Lehet, hogy megálmodod a jövő eseményeit. Lehet, hogy fejfájás tör rád, avagy a „testeden kívül” érzed magad. Mindez azt jelenti, hogy az Üstökös kapcsolatba lépett veled, és kozmikus kódokat adott át neked, amit elméd furcsán fordít le.
Tegnap éjjel álmomban furcsa helyen jártam, ahol égig érő, zöld fák nőttek ki a földből. Egy érdekes tengerpartot is meglátogattam, ahol az ott nyaralók homokból formálták meg a nyugágyukat, miközben hatalmas, áttetsző hullámok nyaldosták a partot. Nem a Földön volt egyik hely sem, de nagyon könnyű és felszabadító érzés volt ott járni.
